MEGJEGYZÉSEK

A térképek alapját egy manuális adatgyűjtéssel összeállított, 936 közterület-nevet tartalmazó táblázat adja. Térképeinken csak a ma is meglévő utcákat ábrázoltuk, az elnevezés éveként a név első előfordulásának éve szerepel, attól függetlenül, hogy később esetleg átnevezték-e vagy sem.

A térképek mindenhol interaktívak, a kurzort a fejezetek alatt látható közterületekre navigálva megjelenik az éppen releváns adatokat tartalmazó információs buborék. Teljes interaktivitást (nagyítást, mozgatást, forgatást) engedélyező térképek az egyes egységek végén külön linken érhetőek el.

Utcák az elnevezésük ideje szerint csoportosítva

Az 1920-ban aláírt trianoni békeszerződésben elcsatolt területekről származó elnevezések jellemzően egy terület felparcellázása után, új közterületek létesítésekor jelentek meg, ritkább esetekben már meglévő utcákat, tereket neveztek át. Ennek következtében alakult ki számos egyidős „utcabokor”. Ezeket a bokrokat gyakran egy tájegységről, nagytájról származó határon túli elnevezésekre keresztelték el. Ahogyan az alábbi diagramon is látható, a trianoni utcanevek kiosztásának két nagyobb hulláma volt: az első hullám az 1920-as években indult nagy elánnal, az 1930-as években csúcsosodott ki (a ma is meglévő trianoni köztérelnevezéseknek több, mint egyharmada akkor kapta a nevét), és az 1950-es évekre csengett le. A rendszerváltás után következett egy újabb, sokkal kisebb hullám, ekkor jellemzően erdélyi elnevezések kerültek ki az utcanévtáblákra.

1920 előtt

Budapest utcanévtáblái között 1920 előtt is találhatunk olyan elnevezéseket – így városokat, folyókat –, amelyeket a trianoni béke más országhoz csatolt. Ezek jellemzően kulturális-gazdasági központok (Kolozsvár, Szabadka, Bártfa), fontosabb folyók (Száva, Maros), hegységek (Kárpátok) voltak, de akadnak köztük olyan elnevezések is, amelyeknek eredete bizonytalan (így például a Balázs, Fillér utcák): itt csak feltételezzük, hogy a névadó egy később elcsatolt település lehet.

1920-as évek

Magyarországnak és Budapestnek hosszú évekbe tellett, amíg valamelyest talpra tudott állni az I. világháború és az azt követő zűrzavaros időszak után. Budapest 1950 előtti közigazgatási határán belül 1925 után kezdtek tömegesen megjelenni az elcsatolt területekről származó utcanevek: nem egy ilyen utcabokor jött létre Zugló akkoriban kiépülő negyedeiben, és ekkor tűnt fel számos trianoni helység Újbuda kialakulóban levő területein, valamint az akkori városhatár mentén fekvő területeken. A névadók többsége kulturális, gazdasági vagy történeti szempontból jelentős település volt.

1930-as évek

Az 1930-as évekre Magyarország gazdasági helyzete konszolidálódott, a városfejlesztés során számos új közterület nyílt a fővárosban, annak is elsősorban a budai oldalán, Új- és Óbudán. Érdekes megfigyelni, hogy Budapest akkori közigazgatási határán kívül, délen, a mai peremkerületekben kiemelkedően nagyszámú köztér kapta elcsatolt területről a nevét: jelentős utcanévbokor alakult ki a mai XVIII. kerületi Ganztelepen-Szemeretelepen, a mai XX. kerületi Gubacsipusztán és Csepelen. A névadók között a közismert-jelentős határon kívülre került városok, földrajzi nevek mellett megjelentek a kisebb települések (például Kőhalom, Homoród, Botfalu, Körtvélyes), középkori végvárak (mint Galambóc, Nándorfehérvár) is. A vizsgált évtizedben a revíziós hangulatot csak fokozta a Felvidék déli területeit visszacsatoló, 1938-as I. bécsi döntés és Kárpátalja 1939-es megszállása.

II. Világháborús évek

A II. világháború súlyos éveiben megtorpant a Főváros fejlődése. Újbudán több köztér is trianoni elnevezést kapott, ezen kívül a főváros közigazgatási határától délre, a mai XIX. kerületi Kispesten kialakult egy utcanévbokor többnyire olyan földrajzi nevekből, amelyek nem kerültek visszacsatolásra (például Olt, Temesvár, Pozsony).

1950-es évek

Az 1949. évi XXVI. törvény értelmében 1950. január 1-én jött létre Nagy-Budapest, amikor hét megyei várost és 16 nagyközséget a fővároshoz csatoltak, így az addigi 14 helyett 22-re növekedett a kerületek száma. A Rákosi-korszak legsötétebb éveiben is találkozhatunk határon túli utcanévadással. Ezen kevésbé jelentős közterek elszórtan, elsősorban a peremkerületekben jelentek meg, utcanévbokrok ebben az időszakban nem alakultak ki.

Kádár-korszak évei

A határon túli földrajzi nevekről való köztérelnevezés tendenciái a Kádár-korban sem változtak, utcanévbokrok ekkor sem alakultak ki, az ekkor elnevezett közterek mondhatni egyenletesen elszórva találhatóak Budapest területén.

Rendszerváltás utáni évek

A rendszerváltás utáni időszakban is találkozunk határon túli nevekkel az új elnevezések között, 1999-ben a XVI. kerületi Rákoskeresztúron létrehoztak egy utcabokrot, ahol az utcákat kisebb erdélyi, székelyföldi településekről nevezték el. Újpesten, a IV. kerületben ugyancsak kialakult egy kisebb utcabokor.

Összes korszak

Érdekesség, hogy Belváros, a Várnegyed szinte teljesen kimarad az elnevezési/átnevezési hullámokból, ott nemigen neveztek el elcsatolt területről utcákat, amit meg mégis, azt 1920 előtt. Emellett főleg a közterület-elnevezés volt jellemző, mindössze 24 közterületet neveztek át.

Az alábbi linken megnézhető a teljes térkép, és a jöbb felső sarokban lévő szűrővel manuálisan is kiválaszthatóak az egyes korszakok.

Utcák a névadó ország szerint csoportosítva

A határon túli neveket örző utcák többsége Romániában és Szlovákiában fekvő elcsatolt földrajzi egységekhez, településekhez köthető. Ahogyan a korszakos felosztásnál látható volt, több utcanévbokor is keletkezett a város pesti oldalán, a XVIII., XIX. és XX. kerületi kiemelt városrészek a 30-as, 40-es évek elnevezési hullámjai során főleg román és felvidéki neveket kaptak.

Románia

Romániához három nagy történelmi tájegység került 1920-ban: Erdély (többek között Székelyföld, Szászföld, Kolozsvár), Bánság (például Temesvár, Lugos), és a Partium (Nagyvárad, Nagykároly, Nagybánya). Mivel a Romániához került terület önmagában nagyobb, mint a mai Magyarország, ezért nem meglepő, hogy a legtöbb közterület-elnevezés erről a területről származik.

Erdély jelentősége történelmi múltjának is köszönhető: majdnem másfél évszázadig önálló fejedelemségként működött. Jelentős a nemessége is (például a Teleki, Bethlen család), 1945-ig a magyar politika meghatározó személyiségei innen származnak. Rengeteg menekült érkezett a térségből 1920 után Budapestre és meghatározóak az erdélyi értelmiségiek is.

Szlovákia

Erdély mellett a Felvidék elcsatolása is hatalmas történeti-kulturális és gazdasági veszteséget jelentett, innen is nagyon jelentős családok származtak (Andrássyak, Grassalkovichok).

1920 után innen is sokan menekültek Budapestre, ami indokolja a a köztérelnevezést. Ezen felül a Felvidék Erdély után a második legnagyobb trianon után elcsatolt terület volt.

Budapest és Kolozsvár mellett Pozsony és Kassa is két fontos pólusa volt az országnak. Pozsony 1536 és 1783 között a Magyar Királyság fővárosa volt. Számos bányaváros is található itt, amelyek emlékét ugyancsak őrzik a budapesti utcatáblák. (Körmöcbánya, Selmecbánya, Breznóbánya, Zólyom).

Szerbia

Az általunk vizsgált régióhoz a mai Szerbiához tartozó Vajdaság területe tartozik, ami elsősorban mezőgazdasági szempontból volt fontos vidék: olyan térségekről neveztek el budapesti köztereket, mint Bácska, Bánság vagy Szerémség, de a történelmi múlttal rendelkező végvárak (mint Nándorfehérvár, ma Belgrád, Szerbia fővárosa), magyarlakta települések (Szabadka, Zenta, Csantavér) is visszaköszönnek az utcatáblákon.

Ukrajna

A mai Magyarországtól észak-keletre elhelyezkedő Kárpátalja 1920-ban Csehszlovákiához került, 1945-ben a Szovjetunió része lett, annak 1991-es felbomlása óta pedig Ukrajnához tartozik. Legjelentősebb települései: Beregszász, Munkács és Ungvár, ezen városok több köztér számára szolgálnak névadóul. Kárpátaljához tartoznak még az Uzsoki- és Vereckei hágók is.

Horvátország

A ma Horvátországhoz tartozó települések közül Fiume neve fordul elő legtöbbször a budapesti utcanévtáblákon.

Trianon után 1920-ban Baranya és Zala vármegyékből hasítottak le területeket, amelyek a mai Horvátországhoz kerültek.

Ausztria

Ausztria 1920 után a Burgenlandnak nevezett területet szerezte meg, aminek emléke a zuglói utcatáblákon olvasható, egy kisebb utcanévbokor található itt.

További országok

A további országok alatt azokat az országokat értjük, amelyekhez túl kevés név tartozik, ezért kimaradtak a fenti felsorolásból (például Mosztár utca – Mostar, Bosznia és Hercegovina). Emellett azokat a határon túli tájakat is itt láthatjuk, amelyeken több ország osztoznak egyszerre, így a legtöbb folyót (pl. Dráva utca), vármegyét (Bihar utca) egyéb földrajzi egységet is ide soroltuk.

Összes ország

Az "Összes korszak" részhez hasonlóan itt is megnézhető a térkép interaktív változata az alábbi linken:

Utcák vármegyék szerint csoportosítva

Ezen a térképen azt ábrázoltuk, hogy mely vármegyékből hány közterület-elnevezés származik. Az utcahálózaton a térképek színmélysége a vármegyéből származó közterületnevek számát tükrözi. Az alább látható két térkép közül az első a vármegyéket (ugyancsak színmélységgel jelezve az utcák mennyiségét), míg a második konkrét településeket ábrázolja (a körök nagyságával ábrázolva a településről elnevezett közterületek számát).

A legtöbb közterületnév a felvidéki Szepes (48) és Nyitra (41), a délvidéki Bács-Bodrog (42) és a székelyföldi Csík (35) vármegyékből származik, de jelentős még Pozsony (34), Bihar (30), Abaúj-Torna (28), Gömör-Kishont (27), Háromszék (24) és Temes (23) is.